Hogyan kezdődtek nálam a féktelen evések? 
Hát úgy, hogy anyám megvonta tőlem azt, (nem először) hogy otthon ehessek. Minden alkalmat megragadtam, hogy ételhez juthassak. Túl jól sikerült. 
De most nem is ez a lényeg. Inkább az az érdekes, hogy hogyan fejeződtek be az evési zavaraim.  Így utólag már sokkal okosabb vagyok. De akkor. . . .
Igazából nagyon fiatal voltam, 13 éves, és érzelmi alapú evésem volt. Ezen kívül nem nagyon jutottak egyéb örömök nekem.  16 éves koromra úgy meghíztam, mint a disznó, 92 kg-ot nyomtam. (Képeken lent én vagyok.) Valamikor ilyen tájban kezdtem el a Tarot kártyával foglalkozni, viszont eszembe sem jutott, hogy ilyen problémákat is fel lehetne tárni vele. Körülbelül 7 éven át harcoltam kőkeményen a kilók és az evésmániám, és evésrohamaim ellen. Eközben még kétszer sikerült felhíznom 75 kiló környékére. 
Éjjel és nappal csak az evésen járt az eszem. Mindig próbáltam visszafogni magam, de nem ment. Először egy kis ezt, aztán egy kis azt, aztán, ha volt, akkor amazt, végül pedig minden elfogyott, mentem a kollégiumba le a konyhára kenyérért, mert az mindig ki volt rakva. Rosszullétig ettem magam, és minden egyes alkalommal megfogadtam, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Voltak időszakok, amikor belendültem 2-3 hónapra, edzettem, diétáztam. Ennek meg is volt az eredménye, aztán mindig volt egy-egy hét, amikor igencsak kirúgtam a hámból, és ez is eléggé meglátszott rajtam. Ráadásul aránytalanul sok volt a hízás ahhoz képest, amennyi energiát a fogyásba beleöltem. Ekkor még nem tudtam, hogy alkoholista vagyok, és ezzel is megnehezítettem a saját magam életét. 

Utólag jöttem rá, hogy mi volt a fő oka annak, hogy étkezési zavaraim voltak. Nem volt egyetlen stabil pont sem az életemben. És más elvárásaim voltak minden embertől, mint amit tudtak adni nekem. Olyan emberek elé vetettem magam, akik nem értékeltek, csak kihasználtak. De ekkor még át sem láttam a játszmákat. 
Végleg elhagytam a szülői házat, mert anyám kidobott (nem először, hanem 4 éves korom óta rendszeresen), és ez lett az első stabil pont az életemben, hogy gondoskodtam magamról. Nagyon, nagyon sok stressz lejött rólam.
Amint megjelent az életemben egy stabilabb pont, szinte rögtön rendeződtek az evésemmel kapcsolatos dolgok, de még nem teljesen. Már nem híztam fel, csak tartottam a súlyomat 58 kg alatt, de nem voltam elégedett. 
Aztán jobban elkezdtem kinyitni a szememet a világra, és aszerint tenni, hogy ne használjanak ki, és jobban a helyemre kerüljek. 
Ekkor már nagy gyakorlatom volt abban, hogy jobban tudjam zabolázni a számat, de ebben az esetben a lelki fejlődés hozta meg a várva várt eredményt. Rengeteg esemény történt mindeközben velem, de ez nagyon hosszú lenne. Orvosnál nem jártam, mert nem volt rá pénzem. Piára volt, ha nem volt, akkor is volt, mert meghívtak. Intim betétre néha nem. Bonyolult.  
Szó ami szó, egy idő után új lehetőségek nyíltak meg előttem, tápláló ételeket kezdtem el fogyasztani, nem üres kalóriákat, és ugyanezt az életembe is igyekeztem átültetni. Vagy fordítva. Vagy mindkettő.
Ekkor már túl voltam a munka oroszlán részsén, és így már utólag könnyű, de akkor és ott nagyon nehéz volt nap mint nap küzdeni a démonokkal.  Próbáltam elterelni a gondolataimat, de nem ment. Nem is az volt a megoldás, hogy el kellett volna terelnem a gondolataimat az evésről. Az evéssel számomra sokkal nehezebb volt megküzdeni, mint az ivászattal, sokkal tovább is tartott, és voltak még nagyon ritkán utórengések.
Az evésnél a lelkemet volt nagyobb feladat rendbe szedni, az ivásnál pedig a testemet.
És az egész életemet újra kellett gondolnom. Manapság ez már könnyebben megy, de az elő 3-4 alkalom kutya kegyetlen volt.

Ha szeretnél megszabadulni a függőségeidtől, akkor az orvosi szaktanácsadás és a kemény, befektetett munkád mellett tudok segíteni az ezzel kapcsolatos témakörök kezelésében. 

Kapcsolat