Spirituális életutam röviden

Rettenetesen nehéz és küzdős volt. Rengeteg munkám van abban, amit most már tudok. 
Egy alkoholista, drogos családba születtem. Semmiben nem volt köszönet. Az osztálytársam szülei etettek, meg befogadtak, amikor éppen anyám kidobált otthonról 4-20 éves koromig. Piára meg fodrászra volt pénz, meg néhány külsőségre, de rám soha. 
Apám és anyám nagyon hittek a spiritualitásban, és gyerekkorom óta hurcibáltak mindenféle ezoterikus rendezvényre, mert nem tudtak lepasszolni sehova, mert senki sem állt szóba velük. 
Elég hamar megismerkedtem az agykontrollal és mindenféle szellemi irányzattal, ami akkoriban volt Magyarországon. 
15 évesen elmentem kollégiumba, ekkor elkezdtem járni egy spirituális tanítóhoz, akitől masszázst, csontkovácsolás alapokat, gyógynövényezést, Tarot kártyázást, angyal és tündértant, mágiázást, pszchi sebészetet és még pár témát tanultam. 
Ha beteg voltam, nem volt pénzem kiváltani a gyógyszert, és gyógynövényekkel kúráltam magam, többnyire sikeresen. Nem voltam és nem is vagyok orvosellenes. 
Amúgy meg romokban hevert az életem minden területe, és ezen próbáltam minden eszközzel változtatni, de ekkor még nem nagyon sikerült. Olyan légbőlkapottnak tűnt akkor még számomra, hogy a Tarot kártya azt mondta, hogy anyám nem szeret és a pusztulásomat akarja. Holott, anyám nagyon sokszor kijelentette, hogy jobb szeretne halva látni, de ennek ellenére én azt gondoltam, szeret. 
Elkezdtem alapszinten Feng Shuizni, meg megnéztem az ősi magyar térrendezés elméletét is, amit aztán inkább a saját képemre formáltam, amit már nem lehet Feng Shuinak nevezni. Minden esetre néhány energiát azért ez előmozdított. 
Aztán, 20 évesen egyszer, már trilliomodik alkalommal dobott ki anyám, amikor felismertem, hogy ő sohasem fog megváltozni. Nem mentem soha többé haza. 
Onnantól lassan, de biztosan felismertem, hogy nagyon nem normális életet élek. Ezek után elkezdtem levetkőzni a rossz sokásaimat, függőségeimet, és egyre tudatosabban álltam hozzá a világ dolgaihoz. Mondanom sem kell, hogy jöttek a hatalmas pofára esések, mert ilyeneket még sohasem csináltam az életben. 
Úgy éreztem, még jobban el kell mélyítenem a tudásomat, ezért megint beíratkoztam egy rahedli ezoterikus tanfolyamra. Idővel rájöttem, hogy az én életemben nagyon sok minden nem működik úgy, ahogy tanítják. Legalábbis nekem. 
Új korszak jött az életembe pár év után, amikor elkezdtem a saját igazságaimat kutatni az életben. Minden területről. Minden egyes apró csavart a helyére akartam tenni. 
Régen is volt egy elképzelésem a spiritualitásról, ami manapság már teljesen megváltozott.Amit én megtapasztaltam, azt inkább tudománynak nevezném, körülbelül olyannak, mint az alkímia. Kísérletek sokasága, átlagolás. Fájdalmas felismerések. Újra gondolása az életemnek. Küzdelem azért, amit el szeretnék érni, amilyenné szeretnék válni. Elbukás. Felállás. Elbukás. Felállás. 
Mostanra inkább olyan remete-féle ember lettem, aki nem iszik alkoholt, próbál egészségesen étkezni, fürkészi a jeleket, és a legfontosabb a gyakorlati eredmény. 
Most  ez van. 10 év múlva megint más lesz. Vagy mégsem. És ez így van jól.
Talán majd írok erről egy könyvet, amit nem adok ki, mert az ember úgyis hiába mondja el, hogy mik a tapasztalatai, a másik ember úgyis csak akkor fogja igazán megérteni a saját igazságait és nem az enyémet, ha önmaga járja végig a saját útját.